Tapadás a császármetszés után

Sok fiatal anyát, akik egy első gyermeket szültek, császármetszés után diagnosztizálnak. A betegség tünetei nem specifikusak. Ezért a műtétet követő első napokban különös figyelmet kell fordítani a testünk jelzéseire.

Tapadás a császármetszés után: tünetek

A statisztikák szerint a bolygón minden negyedik baba sebészeti beavatkozással - császármetszéssel - születik. Annak ellenére, hogy ezt az általános érzéstelenítés hatására végzett műveletet hosszú ideig gyakorolták, és a legmagasabb szintű sebészek végzik, néha bonyolult következményeket nem lehet elkerülni.

Ezek egyike a ragasztási folyamatok fejlesztése. Mint ismert, a császármetszést a hasüregben végezzük, ezért ha a seb meggyógyul, a bőrön heg alakul ki. Úgy történik, hogy a hashártya és a kis medence minden szerve önállóan kezd regenerálódni. Ilyen folyamatok esetén a kismedencei szervek bélhurkok vagy falai összeolvadhatnak.

Ha egy nő nem hallgatja testének jelét, a ragasztási folyamatok fejlődése gyorsan krónikus formává válhat, aminek következtében sokkal nehezebb lesz a patológia diagnosztizálása. A krónikus tapadások szinte tünetmentesek, de a nők panaszkodhatnak az emésztőrendszer zavarára vagy a menstruációs ciklus kudarcára.

A császármetszést követően az orvosnak tanácsot kell adnia a fiatal anyának, és tanácsolnia kell neki, hogy nagyobb figyelmet fordítson az egészségére, mivel a patológia időben történő diagnózisa a sikeres és eredményes kezelés kulcsa. Amikor a belső hasi vagy kismedencei szervek falain tapadnak, a nő először fájdalmat érez a deréktáji gerincben és az alsó hasban. A fájdalom szindróma általában húzódó és periodikus jellegű. Ellenkező esetben a tünetek sajátossága attól függ, hogy a szervek mely tüskék megjelentek.

A császármetszés után a kismedencei szervekben az adhézió kialakulását a következő tünetek kísérik:

• fájdalmas támadások;
• megnövekedett testhőmérséklet;
• bélelzáródás;
• a gyorsimpulzus megjelenése;
• fájdalmas támadások a has alsó részének tapintására;
• általános gyengeség;
• hányinger;
• álmosság;
• csökkenti a vérnyomást.

Ha a tapadó folyamatok akut fejlődési periódusában a nő nem tett intézkedéseket a betegség kezelésére, akkor az úgynevezett intermittáló forma fordul elő, amelyet az ilyen tünetek jellemeznek:

• az emésztőrendszer diszfunkciója - a székrekedés vagy hasmenés gyakori előfordulása, valamint ezek váltakozása;
• a menstruációs ciklus megsértése;
• időszakos fájdalmas szindrómák előfordulása.

Ha az adhézió a krónikus patológiába költözött, akkor az asszony egyetlen szindrómát fog kísérni - fájdalmas támadások a hasi alsó részen, a lumbális régióban vagy a hasüregben. Mindez a ragasztások lokalizációjának helyétől függ.

Ha a tapadások befolyásolják a bélhurkot vagy más belső hasi szerveket, akkor a tünetek kifejezett klinikai képet mutatnak. A hasüregben kialakuló tüskéket a következő tünetek jellemzik:

• fájdalmas támadások kísérik a nőt folyamatosan;
• a hasi görcsök megjelenése;
• emetikus sürgetés;
• bélelzáródás;
• kóros székrekedés;
• felfúvódás;
• böfög.

Szükség van az adhéziók kezelésére, mivel ezek kialakulása bonyolult és akár sajnálatos következményekkel járhat. Ha a császármetszés utáni tapadást nem kezelik, akkor a másodlagos meddőség valószínűsége magas. A petefészkekben és a petevezetőkben tapadások alakulhatnak ki.

Hogyan diagnosztizálhatjuk a patológiát?

Amint azt az orvosi gyakorlat mutatja, nagyon nehéz diagnosztizálni a ragasztási folyamatok fejlődését. A vérben vagy más vizsgálatokban nem mutatkozik meg a patológia a szervezetben. Gyakorlatilag gyakran tapasztalható, hogy egy másik sebészeti eljárás során az adhéziókat véletlenszerűen találjuk meg.

Eddig a laparoszkópia a leginformatívabb diagnosztikai módszer. Ehhez a vizsgálati módszerhez csak a speciális tünetek jelenléte esetén kell kezelni a szakembereket. Az ultrahang-diagnózis vagy a röntgenfelvétel alapján az adhézió meghatározása nem lehetséges. Ehhez CT-vizsgálatra van szükség.

A ragasztási folyamatok kezelésének jellemzői

A ragasztási folyamatok kezelése kétféleképpen történik:

• konzervatív - gyógyszerek;
• sebészileg.

Időszerűen diagnosztizált tapadások - a hatékony és sikeres kezelés kulcsa. Ha az adhéziók akut formában alakulnak ki és kismértékűek, az orvos fizioterápiás manipulációk lefolyását írhatja elő. Gyakran az adhéziókat ultrahanggal kezelik további enzimanyagok alkalmazásával:

• lidazy;
• kimotripszin;
• tripszin.

Az ilyen diagnózisban szenvedő betegnek ozokerit típusú alkalmazásokat, valamint farmakológiai gyógyszereket is felírhatunk. Ha krónikus ragasztási folyamatokról beszélünk, amelyek több szervet érintenek, beleértve a bélhurkot is, a szakértők a probléma megoldására sebészeti eljárást alkalmaznak. A laparoszkópiát a tapadások kiküszöbölésére végzik. A tapadó szövetek pusztulását elektrokagulációval végezzük.

Sajnos a konzervatív kezelési módszerek nem mindig adják meg a kívánt eredményt, ezért a fiatal anyáknak ajánlott a patológia megszüntetése a műtét során. A gyógynövények a császármetszést követően gyógynövényeken alapuló dekokciókat javasolnak, hogy megakadályozzák a tapadás megjelenését. Az ilyen gyógynövények különböző gyógynövényeket tartalmaznak, különösen:

• méhnyak;
• tej bogáncs;
• aloe;
• Orbáncfű;
• vadon termő magvak;
• cinquefoil.

Ha császármetszés van, akkor győződjön meg róla, hogy a kézbesítést követő első napokban meghallgatja a test bármely jelét. A kezdeti szakaszban az adhézió gyorsan és hatékonyan kiküszöbölhető. Ha bármilyen tünet jelentkezik, ne próbálja meg öngyógyítani, hanem forduljon egészségügyi szakemberéhez, és győződjön meg róla, hogy megvizsgálja. Áldjon meg!